Új blog

Sziasztok már régebben megcsináltam ezt a blogot ha gondoljátok nézzétek meg: http://asrkanyosrendlovagjai.blogspot.com/
Ez egy misztikus történet elég sok lovas résszel az elején fölég idő húzás miatt. (ha ebből valamit nem értetek akkor nyugodtan kérdeztek meg szívesen válaszolok)Na de nem ragozom tovább akit érdekel úgy is megnézi :D

Van még remény.... Pamír naplója 2. rész

Amíg én a frisset próbáltam élvezhető fejezeté varázsolni,hónapok óta először érkeztek Hírek Pamíról. Nos drukkoljunk neki közösen...


Pamír naplója

Előzmény:
Pamír, a 12 éves shagya-arab mén futószárazás közben csüdcsonttörést szenvedett

Pamír naplója, II. rész

Hétfő augusztus első napja
Ma bejöttek sokan. Kicsit izgulok, azt mondják nem fog fájni és mindenki simogat… aztán kicsit persze fáj…de Úristen mi ez a lábamon, illetve mi nem? Sehol a gipsz öt hónap után! Szabad vagyok?! Még hallom, hogy András doktor valami „Robertet…” köt a törött lábamra, hogy kimehessek a bokszból, de ez már nem is érdekes körbe járok…mennyivel könnyebb…vagy nehezebb?

Kedd
Ma jött Péter és kötőféket rakott rám. Kiléptünk a bokszból. Azt mondta csak megfordulunk és jövünk vissza. Úgy éreztem egy örökké valóság volt. Minden lábam másfelé, szörnyű megalázó érzés egyetlen kör alatt ennyit támolyogni. Nekem, Pamírnak akinek minden lépése tánc volt. Borzasztó végig nézni magamon, hol a sok izom? a csillogás…Tudom elmondták, hallottam ezerszer, hogy a lábam miatt kell, hogy ilyen sovány legyek, de ez akkor is ….megalázó

Szerda, csütörtök, …
Egyre nagyobb a kör, amit megteszünk és egyre engedelmesebbek a lábaim…ja és ott legelek, ahol akarok! Senki nem rángat tovább, hogy „jaj, ott ne” meg „Pamcsi gyere már, ne húzasd magad”. Vár Péter ,kicsit gyanúsan csillogó szemmel, amíg észreveszek egy újabb fűcsomót és tovább megyek…ott is egy, de nem kell kapkodni olyan finom itt a napon és minden lépés olyan nehéz…

Hétfő
ÚÚÚÚ…ez fájt. Remeg mindenem. Itt volt Robi. Ilyen gyorsan még soha nem csinálták meg öt hónapja érintetlen patáimat. Azt hiszem Robi is ugyanúgy remeghet, mint most én…nem túl sokat tudtam segíteni neki. Ő volt a negyedik lábam…valami röntgent meg szalagokat emlegettek, amik soha többé nem lesznek ott ahol eddig. Mindegy talán holnapra nem fáj ennyire és jöhet megint a nap és a finom zöld fű.

Kedd
Nagyon fáj, újra kötés , csak egy kör séta, égő vas minden porcikám

Szerda, csütörtök….
Séta-legelés-séta. Lassan. A lábam olyan furcsán kifordult, de jön velem, nem segít, csak ott van és én viszem őt nem ő engem. Most már mindig így lesz? Egyszer odaütöttem a szegélykőhöz, ahogy a fűre igyekeztem. Percekig a levegőben… csak Péter sziszegett… de nekem fájt. Nem szóltam nekik róla, nem kell látniuk minden fájdalmam. Mégis csak hercegi ősök a véremben… aztán tovább mentünk, de aznap megálltam a boksz előtt… bemennék…. fáradt vagyok. Egyelőre itt tartunk.

Írjatok! Jó volt tudni öt hónapon át, hogy nem vagyok egyedül.
Talán megnyerem ezt a második menetet is…magam ellen.

Szerző: Pachl Péter
p.pachl@t-online.hu
2011. augusztus 15

Díj + infó a frissről

Kaptam egy díjat Annahtól! Nagyon-nagyom köszönöm!!!!! :D

Egy szabály van...ha megkaptam a díjat akkor tovább kell küldenem három embernek


Clary:http://klarii-waiting.blogspot.com
Bogiii:http://fabibogi.blogspot.com
Annah:http://annahsagi.blogspot.com

Nos a frissről (amit remélem már vártok) anyít, hogy folyamatban van. Remélem hamar tudom hozni, de maratont akar :D (m inden blogon egyszerre friss) Még pár nap türelmet és olvashatok kedvetekre... :D

7. fejezet

- Oké! Itt az ideje, hogy Ladyt visszavigyük az istállóba. – mondtam a többieknek.
- És most légy okos! Hogy akarod, megfogni mikor két éve most van először karámban és te még csak egy kötőféket sem voltál hajlandó rajt hagyni. – vádolt Sara. Részben persze igaza volt, hisz’ értelmetlen lenne kergetni a legelőn. Hirtelen ötlettől vezényelve befutottam a házunkba.
- Anya! Hol van az-az ocsmány kendőd, ami akkor sem volt divatos, amikor megveted?
- Alice! Miről beszélsz? – jött ki anya a konyhából.
- Tudod, a gusztustalan színes kendődről. Találtam valamit, amire jó lehet.
- És pedig? – húzta fel anya a szemöldökét, mert köztudott volt, hogy én még portörlésre sem használtam volna azt az ocsmányságot.
- Segít nekem megfogni Ladyt. – vontam meg a vállam. Erre anya még furcsában nézett.
- Jaj, anya! Csak add oda és kész!
- Oké, ott van a szekrényemben. – mondta egy lemondó sóhaj kíséretében. Én pedig elő kerestem a ruhadarabot és visszafutottam vele az istállóba.
- Hölgyem és uraim! Ez fogja megoldani a problémánkat. – hajoltam meg színpadiasan és elő húztam a hátam mögül a kendőt. Vicces volt, hogy milyen képet vágtak, mikor meglátták a kendőt. Kíváncsi voltam, vajon mire számítottak.
- Egy kendő. Egy kendővel akarod megfogni a lovat? – kérdezte Sara és olyan döbbent képet vágott, hogy nem bírtam tovább és szó szerint a földön fetrengtem a röhögéstől. Nos ha eddig nem néztek teljesen hülyének, akkor most már biztos annak néznek.
Úgy tíz perc után abba hagytam a röhögést és felkászálódtam a földről.
- Nektek semmi fantáziátok sincs. – nevetem még mindig. – Na, csak figyeljétek a mestert! – mondtam teljes komolysággal mire a többiek megforgatták a szemüket, de azért követek.
A kötőféket a hátam mögé rátetetem és Lady közelébe férkőztem. Persze ő elügetett, ahogy meglátott. Így hát leültem a földre és a lóra se nézve elkezdem, látványosan hajtogatni a kendőt. Percekig nem történt semmi, Lady gyanakodva figyelte, hogy mit csinálok. Majd egyre közelebb jött. Először csak a nyakát nyújtotta ki és gyanakodva szemlélt. Majd a kíváncsisága legyőzte a gyanakvását és szép lassan, apró lépésekkel elindult felém. A kendőt elégé összehajtogattam, hogy ne ijessze meg a lovat. Pár perc múlva már éreztem Lady leheletét a nyakamon, ahogy kérdően megpökdöste a vállam. Szegénynek fogalma sem volt róla, hogy milyen „merénylet” áldozata lett. Egy kicsit megsimogattam, hogy ne érje váratlanul a mozgásom, majd gyorsan, mielőtt rájött volna, hogy itt nincs semmi nézni való rá csatoltam a kötőféket. Szegényke mire észrevette, hogy újra „fogoly” lett már nem tudott menekülni. Persze próbált, de erősen tartottam a vezetőszárat, ezért bár vonakodva, de követett befelé.
- Na, mondtam, hogy segít! – nyomtam Sara kezébe a kendőt.
- Oké és most mindig ezzel a kendővel akarod megfogni? – kérdezet vissza mikor a fiúkkal utánunk jött.
- Azért nem olyan buta, hogy kétszer bedőljön ugyan annak a trükknek, de hasonló módon fogom meg továbbra is.
Mikor beértünk az istállóba kikötöttem Ladyt és alaposan lecsutakoltam, amit láthatóan élvezett, majd bevezettem a bokszába, amit időközben kiganéztam és vittem neki szénát és abrakot, amit szintén nagy elégedettséggel nyugtázott.
- Látod nem is olyan rossz itt bent. – paskoltam meg a nyakát még levetem róla a kötőféket. Majd magára hagytam éjszakára.

Pamír naplója

Előzménye: Pamír, a 12 éves shagya-arab mén futószárazás közben csüdcsonttörést szenvedett...
2011.04.06.

Úristen, hazaértem!!! Végre itthon Pilisjászfalun. Sem én, sem a többiek nem hitték volna, hogy eljutunk idáig. Állandóan valami „komplikációkról” beszélt mindenki körülöttem. Nem tudom, mi lehet az, de mindenkinek elborult az arca, amikor a jövőről beszélt. A bőrömet átlyukasztó csontszilánkoktól, a keringési zavarokig mindent hallottam, de engem most csak az érdekel, hogy éhes vagyok! De nagyon, úgyhogy, aki hozzám belép, készüljön fel egy alapos motozásra. Ellenőriznem kell, hogy van-e nála valami ehető. Levetve minden méltóságom körbeszimatolok mindenkit és azonnal rámutatok a zsebére, hátha van benne valami finom, amit ha kell, ki is veszek belőle. És még egyszer: ITTHON mindenkinek köszöntem (legalábbis azt hiszem). Hallottam, amint mindenki megdöbben, hogy 12 évem alatt nem nyihogtam, de hát mit csináljak? Boldog vagyok!
2011.04.07.

Már mindenki meglátogatott ma, de hallottam, hogy Péter azt mondta: ez volt a „nyílt nap” és mostantól csak Szandra nyithatja rám az ajtót. Nem szabadna mozognom, hisz azt mondta a doktor, hogy legalább két hónap, amíg ez alatt a szörnyű gipsz alatt összeforr a csontom. Ma nagyon fáj. Le is fekszem, majd onnan figyelem a világot. Úgyis azt mondták, hogy így a legjobb nekem. Igazság szerint még jó, hogy szép izmos testem most egy kicsit összébb ment, hiszen maradék három lábamnak ez is egyre nehezebb…Evelin….Evelinnek víz jött a szeméből, amikor 10 nap kórház után meglátott. Képzelem mennyit fogyhattam. Habár mostanában rengeteg kétlábú ismerösöm szeme ugyanilyen gyanúsan csillog, mint Evelinnek.
2011.04.08.

Volt itt András doktor, aki először gipszelte be a lábam, még ott a futószáras körnél, hogy eljussak a kórházig. Átkötötték a lábam. Azt mondták egymás között: Reménykedjünk. Nekem csak fáj… mostanában kicsit kevesebbet kapok abból a fehér rossz izű izéből, pedig utána kicsit jobb. De azt is hallottam, hogy csökkenteni kell az adagot, mert veszélyes…Ezt persze nem értem, hogy ha jobb lesz utána miért ne? Még mindig főleg szénán élek, meg valami furcsa új dolgon. Nehéz így három lábon…
2011.04.09.

Rájöttem, ha nyugodtan fekszem, mindenki örül. Így hát ledőlök megint, nyugodtan figyelem, amint Szandra fekvő helyzetemben takarítja a patáim. Mondjuk állandóan a patáimmal van elfoglalva,meleg-e, nem vagyok-e lázas, lüktetnek-e a csüd artériák stb, stb. Azt mondják nagyon kell figyelni még, hogy nehogy mit is…á emlékszem, savós patairhagyulladást kapjanak a lábaim.

Ma Eirin a norvég barátnőm, küldött egy festményt rólam meg Péterről. Én azt hiszem elég jól sikerültem, gyönyörű vagyok rajta…

Amikor senki nem látja, Péter mindig elmeséli, hogy hány e-mailt és telefont kaptunk az utánam aggódóktól, illetve, hogy hány csodadoktort kérdeztek már meg. Nem is tudja ez a sok ember, aki ír nekünk, hogy ez mennyit számít…erőt ad tartani magam! A legjobb, amit mondtak neki: reménykedni! Ha nem jön közbe semmi, még akkor is legalább két hónapig…

Pamír, aki hős

Pamír, aki hős

Pamír, a 12 éves shagya-arab mén március 29-én
futószárazás közben csüdcsonttörést szenvedett... >>>

A rá jellemző hihetetlen intelligenciával Pamír hősiesen tűri a fájdalmakat.

A lassan egy hete történt baleset óta a pénteki kontroll röntgen volt az első halovány reménysugár. Amennyiben hétfőn ismét azt mutatja az új röntgen, hogy az összetört csüdcsont darabkái nem mozdultak el Pamír lábában, és nem lép fel újabb komplikáció, Pamír visszatérhet a pilisjászfalusi Unikornis Lovardába. Ekkor kezdődik az a két hónap, amikor versenyt futunk az idővel, hogy a csont összeforrása vagy a másik, támasztó láb ereje tart-e tovább.

Ezenközben a tulajdonos Vucskits András és Pamír kiképzője Pachl Péter végig kutatják Európát sőt azon is túl, hátha találnak valahol egy csodadoktort, aki legalább arra megadja az esélyt, hogy Pamír a legelőig vagy a hazai tenyésztésig eljusson.

Várjuk hát remegve a hétfőt.

Pachl Péter
p.pachl@t-online.hu
2011. április 3.
(forrás:http://www.lovasok.hu/index.php?i=51369 itt megnézhetitek Pamírnak szánt jó jókívánságokat)

Drukoljunk Pamírnak!

Pamír, az egyetlen nagydíjas shagya-arab mén balesete

Azt mondják a "rossz hír" szárnyakon jár. Így történt ez most is. 24 óra alatt körberepült az országban, sőt azon is túl: Pamír a 12 éves shagya-arab mén futószárazás közben csüdcsonttörést szenvedett. Minden lovas rémálma ez, hogy lova - talán nevezhetjük barátjának - egyetlen pillanat alatt olyan helyzetbe kerül, hogy még az életbenmaradása is kérdésessé válik.



Minden előjel nélkül ott áll a lovas és tehetetlenül nézi, hogy egy évtizednyi barátság és munka hogyan tűnhet el egyetlen pillanat alatt. Így állnak most azok, akik ismerték és szerették Pamírt, a hazai őshonos fajtájú lovak közül az egyetlent, amely díjlovaglásban nemzetközi porondon is nagydíj szinten tudta képviselni a magyar lótenyésztést.

Pamír, továbbá tulajdonosa, Vucskics András és lovasa, kiképzője, Pachl Péter máris köszöni a rengeteg e-mailt, telefont és SMS-t, amit Pamír barátai küldtek. Pamír biztosan érzi, hogy sokan szurkolnak neki. Az üllői ÁTE orvosai mindent megtesznek érte, hogy legalább az életbenmaradását elősegítsék. Sokminden múlik még a szerencsén és Pamír hihetetlen intelligenciáján.

Ugyan ő igazi arab hercegként viseli sorsát, de a körülötte lévők folyamatosan kutatják a lehetőségét, hogy köztünk maradhasson. Szorítsunk érte!


(forrás: lovask.hu)