Szerencsére anya már nem volt otthon így nem kellet végig hallgatnom az unalmas monológjait.
- Na és mi a mai program? – kérdeztem a többiektől, mivel nekem fogalmam sem volt róla, hogy hogyan mennek itt a dolgok.
- Hát nekünk mindjárt kezdődik az edzés, ezért mi kezdünk. Utána meg segítünk neked Ladyvel. – mondta Sara
- Oké. Akkor megtudom menyire, vagyok lemaradva tőletek. –válaszoltam
- Tőlünk? Mért lennél lemaradva? Aki így lovagol Ladyn az nem, lehet rosszabb! – és csak úgy dőlt a szó Sarából, hogy nem lehetek rossz lovas
- Sara, stop! – próbáltam meg leállítani – elösször is az, hogy ki melyik lovat tudja jól lovagolni nem csak lovas tudáson, múlik. Másodszor én már évek óta edző nélkül lovagolok.
- És ez mit változtat? – kérdezte Sara – nekem azok a kupák elég meggyőzőek voltak.
- Reménytelen eset vagy! – sóhajtottam. De már nem volt ideje visszaszólni, mert az egyik bokszból egy szép szürke ló kidugta a fejét és egy hatalmas nyerítéssel üdvözölt minket. Sara pedig egyből oda ment hozzá.
Hamarosan már hat teljesen felszerszámozott ló várt az istállófolyosón, hogy végre mozoghassanak egyet. Asligh egy szép jegytelen kancát próbált egy helyben tartani, de mivel ezt erőszakkal próbálta szerencsétlen ló csak még jobban táncolt. A többieken látszott, hogy nem igazán nézik jó szemmel Asligh bénázását, még Mike sem pedig elméletileg járnak. Kíváncsi vagyok, hogy miért járnak egyáltalán. Mert, hogy nem szerelemből az biztos. Gondolataimból Sara hangja szakított ki:
- Mi lenne, ha megfognád azt a hülye lovat! Elegem van már belőle, hogy a lovam farán mindig Csillagfény harapásnyomai vannak! – kíváncsi vagyok, hogy hogyan folytatódott volna ez a jelenet, mert Aslighen látszott, hogy nagyon szívesen visszaszólt volna Sarának, de közben belépett Mr. Mranz az edző.
Kint végre jó alaposan megnézhettem barátaim lovait. Bár az istállóban mindegyik jól mutatott valahogy jobban szeret kint is megnézni a lovakat mielőtt következtetést, vonnék le róluk. Aida tényleg szép kis telivér volt, Világos szürke szőre csak úgy csillogott a délutáni napsütésben. De a kinézete ellenére sem gondoltam, hogy esetleg a pályán eredményesen menne végig a kis arab kanca.
Peter egy hollófekete kancán ült. A lóra tökéltessen, illet az Éjfél név. Homlokán egy szép csillag volt két hátsó lába szárban kesely volt. És látszott, hogy ha olyan hangulata van akár egy kezdő is olimpiát, nyerne vele, de a szemében „lobogó tűz” figyelmeztette a lovasokat, hogy tud vad is lenni, ha akar.
Ben egy szép világos pej ménen, Camparin ült. Elég nehéz elképzelni, hogy ő a fekete Éjfél apja. A ló fején egy hatalmas csillag volt három lába kesely. Mindenesetre a mozgása hibátlan volt. Ritkán látni olyan lovat, aki holsteini ként így mozog, ha az akadályokon is így teljesít, mint ahogyan mozog akkor nem szívesen, indulnék ellene.
Asligh a már említett pej kancán ült, ha jól hallottam Csillagfénynek hívják. Szegény lóról már a bemelegítés kezdetekor is folyt a víz. Nagyon zavarta lovasa agresszív viselkedése. Ami láthatólag Mr. Mranznak sem tetszet, de mivel saját ló volt nem sokat tehetett a kanca érdekébe.
Mike egy sárga hókás lovon ült. Erről a lóról valahogy nem volt véleményem. De tényleg semmi. Egyszerűen csak egy ló volt.
Mire az edzés komolyabb szintre ért Mr. Butler is kijött. Ezek szerint kíváncsi, hogy hogyan lovagolják a lovait.
Az edzés közben Aida nagyon meglepett. A kis arab nagy bátorsággal ment neki a nála jóval nagyobb akadályoknak és kisebb – nagyobb hibákkal, de azért szépen átugrotta őket.
Az edzést Asligh kivételével mindenki elégedetten hagyta abba.
Most már végre neki állhatok Lady átlovaglásának.
