Díj

Nagy szépen köszönöm Boginak a díjat!
Hogy kinek adnám tovább?
Az összes blog megérdemli aminek rendszeres olvasója vagyok.
Inkább nem sorolom fel mind. Túl hosszú lenne!xD

6. fejezet

- Nagyon jók voltatok! – siettem új barátaimhoz, hogy segítsek a lovaknál.
- köszi! De most te jössz! – vigyorgott rám Sara, miközben próbálta megállítani Aidát.
- Tudom! – válaszoltam lelkesen – már alig várom, mondjuk, szerintem ma nem ülök, rá csak földről dolgozok Ladyval, kell az a bizalom.
- Ha te mondod… Mondjuk, szerintem már eléggé bízik benned, legalábbis ahogy viselkedett… - mondta Sara valószínűleg folytatta volna, de már beért a nyergesbe.
- Az semmit nem jelent. Lehet, csak tetszik neki az eper illatú sampon. – Mondtam Sarának mikor ki jött a nyergesből.
- Lehet…
Ezek után lecsutakoltam Ladyt. Majd összeszedtem a felszerelést, ekkor valami az eszembe jutott, így mindent ott hagyva az istálló közepén egyenesen a szobámba futottam. A többiek értetlenül néztek utánam. A szobámban kb. 10 percig kerestem egy Monty Roberts féle kettős kötőféket. Mikor meglett visszafutottam az istállóba. Szerencsére a kötőfék illett Lady fejére.
- Azokat ki hoznátok? – kérdeztem a többieket és rámutattam egy kupac szíjra, amiben volt futószár, kantár, szár, ostor, futószárazó heveder, nyeregalátét, gumiskikötő és kapincán.
- Persze! - válaszolták a többiek és felvették a felszereléseket. ekkor eszembe jutott valami, ami meghiúsíthatja a tervem.
- Van a birtokon körkarám? – kérdeztem barátaimat.
- Elvileg meg mutatták nektek az egészet nem? – kérdezte Ben
- De igen, csak akkor még azzal voltam elfoglalva, hogy a többet-nem- lovagolok, program sikerüljön.
- Az más, egyébként van.
- Nagyszerű!
Kis csapatunk elindult a körkarám felé, Lady pedig meg nem hazudtolva önmagát táncolt és ágaskodott a vezetőszár végén. Mikor odaértünk a karám kapujához a szárat futószárra cseréltem és bevezetem Ladyt. A karám közepén kis negyed fordulókat csináltunk és csak akkor fordultunk tovább mikor Lady már mindent megszemlélhetett. Közbe folyamatosan nyugtatgattam, simogattam. Mikor mindent megnézett lecsatoltam a kötőfékről a futószárat és elküldtem a karám széléhez. Fokozottan figyeltem, hogy minél több testbeszédet és minél kevesebb erőszakot keljen alkalmaznom. Már vágtázott pár kört mikor megadta az első jelet, amire vártam a belső fülét felém fordította. A következő két kör után a másik két jelet is megmutatta: a fejét lehajtotta és elkezdett rágcsálni. Ugyan ezt megcsináltuk a másik kézen is. Mikor itt is adta a jeleket, elfordultam tőle úgy, hogy a vállam merőleges volt a ló vállára, közben végig lefelé néztem, de a szemem sarkából végig figyeltem a lovat. Lady lelásított majd negált és nézelődött nem igazán tudta eldönteni, hogy most mit is csináljon, de végül úgy döntött, hogy oda jön hozzám, mikor oda ért elkezdtem sétálni jobbra-balra és a ló végig követett. Ezek után felraktuk rá a többi felszerelést és át vezettük a fedetlovardába ahol kényelmesebben mozoghatott. itt már futószáron ment és bár az ostort kéznél tartottam, nagyon örültem, hogy nem kellet használnom. Úgy tűnt, hogy Ladyt futószáron jól kiképezték, mer jól reagált a jelzésekre, nyugodtan és kiegyensúlyozottan mozgott, és ami meglepett, hogy végig száron ment. Mivel minden jól ment úgy döntöttem, hogy nem fogok többet a futószárazással foglalkozni hanem tovább megyünk a szabad ugrással. Már nem akartam sokat dolgozni vele, de egy kis akadály sorozatott csináltam a többiekkel, míg én levettem Ladyről a hevedert és kapincánt, majd az ugrófolyósó elejébe vezettem a lovat. A másik végén Sara megrázott egy zabbal teli vödröt ösztönzésként. Erre az am úgyis táncoló lovam még jobban ugrált. Mikor minden elkészült átadtam a lovat Peternek, hogy olyan helyre mehessek, ahonnét jól látom a lovat. Mielőtt elengedtük Ladyt megjelent Asligh és Mike is. Ladyn nagyon látszott, hogy nincs tapasztalat az ugratáshoz, hisz túl gyorsan ment neki az akadályoknak és bakolt is köztük, ezért az öszeset leverte, de én mégis elégedtet voltam vele. A folyosó végén Ben várta Ladyt egy vezető szárral, hogy csak egy falatot egyen a zabból.
- Nagyszerű! – adtam hangot elégedettségemnek. Mire mindenki úgy nézet rám, mintha nem lennék normális.
- Nagyszerű? – ordított Ashligh, mire a már nálam lévő ló megugrott. – Ezek az akadályok még félméteresek sincsenek. még hogy Jumping Lady, a „Verő” Lady jobban hangzana. – Mondta gúnyosan.
- Asligh, azt sem tudod, hogy mit beszélsz. És az éles hangod miatt létezi, ne látogasd többet az edzéseket. – mondtam nyugodtan. Nos ha eddig Asligh utált most a fekete listályának királyi helyét élvezhetem.
- Én nem akarom leszólni Ladyt, de ez tényleg szörnyű volt. – Jegyezte meg Sara. – Nem értem mi tetszet neked.
- Az hogy élvezte, amit csinál. Sejtetem, hogy nem maradnak fenn a rudak, de legalább szeret ugrani és zavarta mikor vert. csak meg kell tanulnia hogyan, ugorjon jól. – mondtam.
Ezek után leléptettük a lovat futószáron. Majd lecsutakoltuk.
- Szerintem engedjük ki. – javasoltam.
- Hát nem túl jó ötlet. – mondta Sara
- Mert?
- Mióta ilyen hülye egyszer volt kinn és el kellett kábítani, hogy be tudják hozni. – Magyarázta Peter. Jézusom- gondoltam- ez a ló lehet, hogy évek óta nem is volt kint szabadon. Csoda, hogy „ló” tudott maradni.
- Nem baj. vigyük csak ki.
Ladyt kiengedtük egy kis legelőn, ahol nem volt más ló, de a szomszéd karámból élvezte társai közelségét. Mikor elengedtem hihetetlenül boldog volt. Nyerítet, bakolt, vágtatott és hemperget. Néha mér azt sem tudta, hogy mejiket csinálja, de kis idő múlva megnyugodott és neki ált legelni. mi meg rendbe raktuk a felszerelést majd az istállóban beszélgettünk estig.