Van még remény.... Pamír naplója 2. rész

Amíg én a frisset próbáltam élvezhető fejezeté varázsolni,hónapok óta először érkeztek Hírek Pamíról. Nos drukkoljunk neki közösen...


Pamír naplója

Előzmény:
Pamír, a 12 éves shagya-arab mén futószárazás közben csüdcsonttörést szenvedett

Pamír naplója, II. rész

Hétfő augusztus első napja
Ma bejöttek sokan. Kicsit izgulok, azt mondják nem fog fájni és mindenki simogat… aztán kicsit persze fáj…de Úristen mi ez a lábamon, illetve mi nem? Sehol a gipsz öt hónap után! Szabad vagyok?! Még hallom, hogy András doktor valami „Robertet…” köt a törött lábamra, hogy kimehessek a bokszból, de ez már nem is érdekes körbe járok…mennyivel könnyebb…vagy nehezebb?

Kedd
Ma jött Péter és kötőféket rakott rám. Kiléptünk a bokszból. Azt mondta csak megfordulunk és jövünk vissza. Úgy éreztem egy örökké valóság volt. Minden lábam másfelé, szörnyű megalázó érzés egyetlen kör alatt ennyit támolyogni. Nekem, Pamírnak akinek minden lépése tánc volt. Borzasztó végig nézni magamon, hol a sok izom? a csillogás…Tudom elmondták, hallottam ezerszer, hogy a lábam miatt kell, hogy ilyen sovány legyek, de ez akkor is ….megalázó

Szerda, csütörtök, …
Egyre nagyobb a kör, amit megteszünk és egyre engedelmesebbek a lábaim…ja és ott legelek, ahol akarok! Senki nem rángat tovább, hogy „jaj, ott ne” meg „Pamcsi gyere már, ne húzasd magad”. Vár Péter ,kicsit gyanúsan csillogó szemmel, amíg észreveszek egy újabb fűcsomót és tovább megyek…ott is egy, de nem kell kapkodni olyan finom itt a napon és minden lépés olyan nehéz…

Hétfő
ÚÚÚÚ…ez fájt. Remeg mindenem. Itt volt Robi. Ilyen gyorsan még soha nem csinálták meg öt hónapja érintetlen patáimat. Azt hiszem Robi is ugyanúgy remeghet, mint most én…nem túl sokat tudtam segíteni neki. Ő volt a negyedik lábam…valami röntgent meg szalagokat emlegettek, amik soha többé nem lesznek ott ahol eddig. Mindegy talán holnapra nem fáj ennyire és jöhet megint a nap és a finom zöld fű.

Kedd
Nagyon fáj, újra kötés , csak egy kör séta, égő vas minden porcikám

Szerda, csütörtök….
Séta-legelés-séta. Lassan. A lábam olyan furcsán kifordult, de jön velem, nem segít, csak ott van és én viszem őt nem ő engem. Most már mindig így lesz? Egyszer odaütöttem a szegélykőhöz, ahogy a fűre igyekeztem. Percekig a levegőben… csak Péter sziszegett… de nekem fájt. Nem szóltam nekik róla, nem kell látniuk minden fájdalmam. Mégis csak hercegi ősök a véremben… aztán tovább mentünk, de aznap megálltam a boksz előtt… bemennék…. fáradt vagyok. Egyelőre itt tartunk.

Írjatok! Jó volt tudni öt hónapon át, hogy nem vagyok egyedül.
Talán megnyerem ezt a második menetet is…magam ellen.

Szerző: Pachl Péter
p.pachl@t-online.hu
2011. augusztus 15

Díj + infó a frissről

Kaptam egy díjat Annahtól! Nagyon-nagyom köszönöm!!!!! :D

Egy szabály van...ha megkaptam a díjat akkor tovább kell küldenem három embernek


Clary:http://klarii-waiting.blogspot.com
Bogiii:http://fabibogi.blogspot.com
Annah:http://annahsagi.blogspot.com

Nos a frissről (amit remélem már vártok) anyít, hogy folyamatban van. Remélem hamar tudom hozni, de maratont akar :D (m inden blogon egyszerre friss) Még pár nap türelmet és olvashatok kedvetekre... :D